Hetrovics Marcell

Született: 1985. szeptember 30.
Egyesület: FTC
Edzői: Puskás Jenő, Deák Zoltán
Legjobb eredményei: Európa bajnoki 13. helyezett (2005, összetett), ifi EB 11. (2002), mesterfokú bajnok (2003, korlát), mesterfokú 2. helyezett (egyéni összetett)

Strand vagy Népliget?

– Egy rokonom révén kerültem kapcsolat a tornával, illetve a Fradival. Mókus Lajos neve talán ismerős a fradistáknak, hiszen a nyolcvanas évek elején a Ferencváros színeiben nyert mesterfokú tornászbajnokságot. Nos, ő az a bizonyos rokon, az ő javaslatára hoztak le a szüleim a Népligetbe. A történet innentől egyszerű: kiderült, hogy van némi tehetségem a sportághoz, így itt ragadtam. Általános iskolás koromban volt egy időszak, amikor felvetődött bennem, hogy megéri-e: miközben a többi gyerek vakációja biciklizéssel, strandolással telt, én a lakóhelyem, Pilisvörösvár és a Népliget között ingáztam, és napi akár 7-8 órát edzettem. Aztán egyre több elemet tanultam meg és elkezdtek jönni az eredmények is, így hamar megadtam magamnak a választ: igen, megéri!

A “kellemes meglepetés”

– Épphogy átléptem a tizennégyes korhatárt, amikor először tagja lettem az ifi EB-n induló keretnek. Felnőtt kontinens viadalon idén volt először lehetőségem megmutatni magamat. Az EB előtt mindenki arról beszélt, hogy két magyar versenyző döntőbe jutására lehet számítani – persze egyik név sem az enyém volt. Rá is kérdeztem a szövetségi kapitánynál, hogy és én? Erre ő azt felelte, hogy “Te leszel a kellemes meglepetés”. Legnagyobb örömömre valóban így lett. Legalábbis az összetettben elért 13. helyezésemet a legtöbben kellemes meglepetésnek aposztrofálták, én azonban nagyjából ezt vártam magamtól. Érdekes egyébként, hogy a selejtező során egyáltalán nem izgultam, a döntő előtt ellenben rettenetesen ideges voltam. A bemelegítő teremtől a csarnokig vezető folyosón szabályosan remegett a lábam, rázott a hideg. Aztán ahogy felléptem a pódiumra, megláttam a rengeteg magyar zászlót, meghallottam az értem szurkolók hangját, egyszerre megnyugodtam, mondván ilyen közegben otthon vagyok.

Fehér tenyér 

– A következő rám váró megmérettetés egy filozófia vizsga az egri főiskola testnevelés karán. Ami pedig a sportbeli megmérettetéseket illeti, legközelebb az Universiádén veszek részt augusztus közepén. Hamarosan pedig nemcsak a tornacsarnokokban, a filmvásznon is látható leszek, bár nem valószínű, hogy sokan felismernek. A közelmúltban hazánkban forgatták a Fehér tenyér című filmet, amelyben én vagyok a főszereplő dublőre, vagyis én hajtom végre helyette a különböző gyakorlatokat, ugrásokat. A film a tornászok életét mutatja be, és a tervek szerint jövő év elején kerül a mozikba. Érdekes, hogy mostanában döbbentem rá, hogy mennyien szeretik a tornát. Én magam a legizgalmasabb sportágnak tartom – nem hibázhatsz, hiszen nincs lehetőséged a javításra -, de nem gondoltam volna, hogy ennyire sokan osztják a véleményemet. Meglepett, hogy mennyien nyomon követték az EB-t. A viadal óta rengetegen leszólítanak, kérnek autogramot vagy közös fotót. Remélem, ezek az “ereklyék” idővel még értékesebbek lesznek. Az EB-n előttem végzők nagy része több évvel idősebb nálam, azonban nem szeretném megvárni, hogy kiöregedjenek előlem. Még előtte megelőzöm őket!

Hat szer 

Ugrás – az egyik legerősebb szerem, a debreceni EB-n itt kaptam a legmagasabb pontszámot

Gyűrű – kedvelem ezt a szert, és nem is megy rosszul. A gyűrűn általában a huszonéves versenyzők szerepelnek jól, úgyhogy még van pár évem “beérni”.

Lólengés – a mumus. Kevesen tudják, hogy az EB-n kis híján leestem a lóról, ám hihetetlen módon, a hatalmas hangzavarban meghallottam, amint az edzőm kiabálja, hogy “sarok, nyomd a sarkot”. Ennek köszönhetően maradtam a szeren.

Korlát – mesterfokú bajnoki címet szereztem 2003-ban ezen a szeren, úgyhogy egész jól megy.

Talaj – szeretnék még fejlődni. Nem a kedvencem, de mind a hat szerrel “ki vagyok békülve”.

Nyújtó – ezen a szeren rontottam Debrecenben: leérkezés után bukfenceztem egyet. Többen egyébként azt gondolták, hogy a bukfenc a gyakorlat része volt. Az ismerősök azóta Hetrovics-bukfencként emlegetik ezt az “elemet”…

 Deák Zoltán, Marci egyik edzője a tanítványról:

“Már egészen kiskorában látszott rajta, hogy van érzeke a sportághoz, vagyis, hogy lehet belőle “valaki”. Emlékszem, az első tréningen olyan elemre volt képes, amit csak hosszas gyakorlással szoktak elsajátítani a tornászok.”